A Henningsen elmélet
A Henningsen elmélet egy kevesek által ismert századfordulós tudományos munka.
Kidolgozója Dr. Ulrik Henningsen norvég természettudós, biológus, aki a XX. század elejei általános vélekedésektől eltérő elképzelései alapján kutatta az akkoriban nem tabunak számító tudományos témát: Az európai rassz és az egyéb rasszok közötti különbségek mibenlétét, és kialakulásuk okait.
Henningsent a biológián túl számos más tudományterület is érdekelte, többek között a geológia is, így merülhetett fel benne alaptézise, vagyis, hogy az evolúciós múltban a földön lejátszódó földrajzi, környezeti változások a különböző kontinenseken élő embercsoportokat máshogyan érte, ezáltal máshogyan hatott rájuk evolúciós szempontból, és az ezek alapján kialakult különbségek természetesen még nem tűntek el.
A XIX. században Lousis Agassiz svájci tudós fedezte fel, és írta le először, hogy korábbi földtörténeti korokban a sarkok jégtakarói nagyságrendekkel kijjebb húzódtak mint most. A föld átlaghőmérséklete ekkoriban jóval hidegebb volt és a sarkoktól jóval távolabb is zordabb.
Ezt nevezzük ma jégkorszaknak.
Henningsen elmélete főleg a jégkorszak tényére és a jégkorszak által az emberi populációk evolúciójára való kihatással foglalkozik.
Másik nagy megihletője az egyszerű történelem. Henningsen arra volt kíváncsi vajon miért lett ennyivel fejlettbe az európai civilizáció mint a föld más népei? Miért nem születtek Ázsiában gőzmozdonyok, mikor a lakosság nagyobb, ergo több elme áll rendelkezésre, ha ezen elmék egyenlőek a miénkkel, akkor, mivel ők többen vannak, több találmányt kellett volna föltalálniuk, ehelyett messze alulmaradtak európával szemben. Ugyan így, a jóval kisebb és kevesebb lakossal rendelkező Európa erővel tudta gyarmatosítani Afrikát és Amerikát, de ez az erő egyedül a jóval technológiai fejlettségünknek köszönhető, viszont ugyan ezek a technológiák, a gyarmatosítást megelőzően, az európai fölfedezésükkel párhuzamosan Afrikában és Amerikában miért nem kerültek fölfedezésre? Miért kő és csonthegyű lándzsákkal támadtak az acélvértes európai katonákra, miért nem találták ők is fel az acélvértet, kardot? Miért mi építettünk olyan hajókat amikkel képesek voltunk átszelni az Atlanti óceánt és nem ők? Miért mi találtuk fel a távírót, telefont, villanyégőt, gőzgépet, repülőgépet, távcsöveket, az evolúció elméletét, a gravitációt, biológiát, a heliocentrikus világképet, etc, miért nem ők fedezték ezt fel, és ezek az emberi populációk miért álltak meg azon a fejlettségi szinten, ahol az emberiség 10-20 ezer évvel ezelőtt is tartott?
Tehát Henningsen elmélete ezt a hármast ötvözte:
- Az evolúció tényét.
- A jégkorszak tényét.
- A történelmi tényt, hogy az európaiak bár kevesebben voltak mint más emberi rasszok, mégis nagyságrendekkel több mindent találtak fel, nagyságrendekkel fejlettebb technológiájú civilizációt építettek ki.
Az elmélet alappillére az evolúció motorja: a természetes szelekció!
Természetes szelekció az a jelenség, hogy egy adott populáción belül azok az egyedek, akik a társaiknál, az "átlagnál" az adott környezetben valamivel előnyösebb tulajdonságokkal rendelkeznek, nagyobb eséllyel maradnak életben, így nagyobb eséllyel szaporodnak, az utódaik
- vagy utódaik egy része - öröklik a tulajdonságait és ők is nagyobb eséllyel maradnak életben, szaporodnak, így előbb utóbb ez a tulajdonság egyre elterjedtebb lesz az adott populációban.
Adott például egy tó. Állóvíz, békében élnek benne a halak. A tó egyik lakója, egy békés, növényevő halfaj. Természetes ellensége nincs, a populáció létszámát csak az élelem mennyisége szabályozza.
Ebben a környezetben mindegy, hogy a halnak mekkora az uszonya, és milyen gyorsan tud úszni, hiszen nem kell menekülnie ragadozók elől. Lesznek példányok, akik - mivel a DNS rendkívül összetett így soha nem tökéletes, soha nem 50% anya 50% apa állat az utód - teljesen váratlan génhiba folytán nagyobb vagy kisebb uszonyokkal jönnek világra. Mint ahogy az embernél is van, hogy az anyuka lába 37 az apukái 42 és a fiúé 45. Ebben a közegben a halaknak mindegy, a nagyobb uszonyú állat túlélési esélyeit nem befolyásolja az, hogy nagyobb az uszonya, ugyan olyan számban fognak szaporodni a nagyobb uszonnyal rendelkező példányok, mint az átlagos vagy kisebb uszonnyal rendelkezők, így a populáció átlagos uszonymérete nem fog növekedni.
Viszont ha ebbe a csendes tóba beleengedünk egy ragadozó halat, ami történetesen pont az előbb említett békés, növényevő hallal táplálkozik, ebben az esetben a nagyobb uszony már előnyt fog jelenteni a túlélés szempontjából! Nagyobb eséllyel maradnak életben azok a példányok akiknek uszonyuk nagyobb, és így gyorsabban tudnak menekülni. Ha nagyobb eséllyel maradnak életben, nagyobb eséllyel is szaporodnak. Előbb utóbb a nagyobb uszonyméret lesz az elterjedt, ez lesz az átlagos néhány generáción belül, mert a kisebb, vagy átlagos uszonyméretű halakat minden támadás esetén jóval könnyebben kapja el a ragadozó, így kevesebb ideig élnek, kevesebb utódot is nemzenek, kevesebb utódnak adják tovább génjeiket.
A fent említett példába helyettesítsük be a jégkorszakot, hogy könnyebben megértsük Dr. Henningsent:
A példában a vizsgált faj/populáció a tóban élő növényevő halfaj.
Most legyen az ember.
A példában a változást kiváltó ok a ragadozó élővilágba kerülése.
Most legyen a jégkorszak.
Dr. Henningsen elmélete szerint, a jégkorszak alatt a sarkok felől az Egyenlítő felé jóval beljebb húzódó jégtakaró és fagy hatására sokkal zordabb, hidegebb környezet alakult ki Európában. Ez történelmi tény. A zordabb Európában a leleményesség, és a találékonyság képessége vált a túlélés kulcsává: minél leleményesebb, találékonyabb volt valaki, annál nagyobb eséllyel maradt életben.
A találékonyságra, mint a viszonylag hirtelen - evolúciós szempontból a jégkorszak gyorsan következett be - bekövetkező, negatív természeti változás esetén a túlélés egyik fő tulajdonságára bizonyíték a Neander-völgyi ember kihalása.
A Neander-völgyi ember fizikailag erősebb, ám kisebb agyal, nyilvánvalóan kisebb értelmi képességekkel rendelkezett, és a jégkorszak alatt pusztult ki Európából.
Dr. Henningsen ezt a tényt bizonyítéknak tekintette az - amúgy is logikus - gondolatra, miszerint a jégkorszak, a zordabb körülmények között a leleményesebbek fognak nagyobb arányban életben maradni, azok akiknek jól vág az eszük.
Az evolúciós szempontból viszonylag gyorsan, néhány generáció alatt beköszöntő jégkorszak fagyos pusztasággá változtatta Európát, és lemorzsolta azokat az embereket, akik nem voltak elég találékonyak ahhoz, hogy a sokkal zordabb környezetben is képesek legyenek túlélni.
Az jégkorszak kori európai emberek hirtelen voltak beledobva a mélyvízibe.
Ez lemorzsolta a kevésbé találékony, leleményes embereket.
Ugyan ez Afrikában, Ázsiában, és Amerikában nem ment végbe Dr. Henningsens szerint!
A nagy különbséget a Földközi tenger jelentette.
Míg Afrika, Amerika, Ázsia lakói a sarkok felől előretörő fagy és jég ellen viszonylag egyszerűen az egyenlítő felé vándoroltak, ahogy azt az élővilág többi tagja is tette, tehát követték a meleget, ahogy az elejtendő zsákmányállatok északabra vándoroltak a dúsabb legelők felé - Középafrikában pl ezekben az időkben virágzott az élet - úgy a korabeli emberek is velük együtt vándoroltak.
Egyedül az európai ember került bajba, mivel lényegében beragadt Európában.
Az európai rassz volt az egyetlen, ami a jégkorszak problémáit nem tudta úgy megoldani mint a többi emberrassz, vagyis egyszerűen az állatvilággal együtt az egyenlítőhöz közelebb húzódva, dús legelőjű, sok zsákmányállattal és növényzettel rendelkező élettérben "könnyedén" átvészelni a jégkorszakot, hiszen útját állta, be volt ékelve Európa és az egyenlítői kellemes klíma közé a Földközi tenger. Az európai rassznak kellett egyedül viszonylag hirtelen kialakult, fagyos talajú, kopár, zord, kietlen élettérben túlélnie.
Dr. Henningsen szerint ez az oka az európai leleményességnek, ekkor az európai rasszról lerostálódtak a kevésbé leleményes, találékony egyedek, és a talpraesett, leleményesebb, éles elméjűbb egyedek nagyobb számban élték túl, nagyobb számban szaporodtak, adták át génjeiket, és vele együtt többnyire gondolkodás, találékonyságbéli "tehetségüket" is utódaiknak!
Az elméletet tovább erősíti hogy azt is megmagyarázza miért éppen a jégkorszak után indult el az emberi tudományos fejlődés!
A jégkorszak elmúlásával a jégkorszak előtt több tízezer éven át kőkorszakban élő emberiség hirtelen fejlődésnek indult, és pár ezer év alatt ontotta magából a találmányokat!
Összegezve tehát, Dr. Henningsen elmélete megmagyarázza miért is történt úgy, hogy az európaiak, bár jóval kevesebben voltak mint a világ más kontinenseinek lakossága, mégis sokkal nagyobb technológiai fejlettséget hoztak létre. Mivel az európai rassz sokkal jobban ki volt téve a jégkorszak hatásainak, - mivel minden más rasszal ellentétben nem tudott az egyenlítői éghajlat közelébe húzódni, és úgy viszonylag könnyen túlvészelni a jégkorszakot - sokkal zordabb körülmények között kellett túlélniük, sokkal inkább a leleményesség és a találékonyság volt az, amire szükségük volt - lásd a fizikailag erősebb de mentálisan gyengébb Neandervölgyit a jégkorszak irtotta ki - így az európai rasszban a természetes szelekció hatására sokkal inkább a leleményességet és találékonyságot elősegítő gének szelektálódtak, rostálódtak ki, így ez a rassz találékonyabb, éles eszűbb lett a többinél.
Ahogy azt is megmagyarázza, az emberiség miért éppen a jégkorszak utáni pár ezer évben kezdte el tudományos fejlődését, mikor már előtte 30 000 évvel is ugyan úgy a Homo sapiens sapiens népesítette be a bolygót!
Dr. Henningsen munkája az elfogulatlan olvasó számára végig logikus, tényekre alapul - és nem szelektíven összeválogatott, csak alátámasztó tényekre alapul vevő tényekre, mint egyes elfogadottabb elméletek - és teljesen elfogadható magyarázatot ad és teljesen összefüggésben van az emberiség történelmének alakulásával.
Dr. Ulrik Henningsen munkáját először 1909-ben publikálták. A második világháborúban a szélsőjobboldali Quisling kormány és a nácik érdeklődtek a hasonló kutatások iránt, ugyanakkor Dr. Henningsen munkáját mellőzték, mivel nem volt összeegyeztethető a nácik jóval tudománytalanabb, egykori nagy árja faj létezését hangsúlyozó elméletével, és az európaiak szellemi teljesítményét egy véletlen folyamatként írja le, ráadásul "csak" értelmi képességbeli, - összefüggések megértése, problémák gyorsabb megoldása, összetettebb feladatok kitalálása, etc - felsőbbséget bizonyít.
Ezt az oldalt kizárólag ennek az elméletnek a megismertetésére hoztam létre, a cikk szabadon másolható, terjeszthető.
Henningsent a biológián túl számos más tudományterület is érdekelte, többek között a geológia is, így merülhetett fel benne alaptézise, vagyis, hogy az evolúciós múltban a földön lejátszódó földrajzi, környezeti változások a különböző kontinenseken élő embercsoportokat máshogyan érte, ezáltal máshogyan hatott rájuk evolúciós szempontból, és az ezek alapján kialakult különbségek természetesen még nem tűntek el.
A XIX. században Lousis Agassiz svájci tudós fedezte fel, és írta le először, hogy korábbi földtörténeti korokban a sarkok jégtakarói nagyságrendekkel kijjebb húzódtak mint most. A föld átlaghőmérséklete ekkoriban jóval hidegebb volt és a sarkoktól jóval távolabb is zordabb.
Ezt nevezzük ma jégkorszaknak.
Henningsen elmélete főleg a jégkorszak tényére és a jégkorszak által az emberi populációk evolúciójára való kihatással foglalkozik.
Másik nagy megihletője az egyszerű történelem. Henningsen arra volt kíváncsi vajon miért lett ennyivel fejlettbe az európai civilizáció mint a föld más népei? Miért nem születtek Ázsiában gőzmozdonyok, mikor a lakosság nagyobb, ergo több elme áll rendelkezésre, ha ezen elmék egyenlőek a miénkkel, akkor, mivel ők többen vannak, több találmányt kellett volna föltalálniuk, ehelyett messze alulmaradtak európával szemben. Ugyan így, a jóval kisebb és kevesebb lakossal rendelkező Európa erővel tudta gyarmatosítani Afrikát és Amerikát, de ez az erő egyedül a jóval technológiai fejlettségünknek köszönhető, viszont ugyan ezek a technológiák, a gyarmatosítást megelőzően, az európai fölfedezésükkel párhuzamosan Afrikában és Amerikában miért nem kerültek fölfedezésre? Miért kő és csonthegyű lándzsákkal támadtak az acélvértes európai katonákra, miért nem találták ők is fel az acélvértet, kardot? Miért mi építettünk olyan hajókat amikkel képesek voltunk átszelni az Atlanti óceánt és nem ők? Miért mi találtuk fel a távírót, telefont, villanyégőt, gőzgépet, repülőgépet, távcsöveket, az evolúció elméletét, a gravitációt, biológiát, a heliocentrikus világképet, etc, miért nem ők fedezték ezt fel, és ezek az emberi populációk miért álltak meg azon a fejlettségi szinten, ahol az emberiség 10-20 ezer évvel ezelőtt is tartott?
Tehát Henningsen elmélete ezt a hármast ötvözte:
- Az evolúció tényét.
- A jégkorszak tényét.
- A történelmi tényt, hogy az európaiak bár kevesebben voltak mint más emberi rasszok, mégis nagyságrendekkel több mindent találtak fel, nagyságrendekkel fejlettebb technológiájú civilizációt építettek ki.
Az elmélet alappillére az evolúció motorja: a természetes szelekció!
Természetes szelekció az a jelenség, hogy egy adott populáción belül azok az egyedek, akik a társaiknál, az "átlagnál" az adott környezetben valamivel előnyösebb tulajdonságokkal rendelkeznek, nagyobb eséllyel maradnak életben, így nagyobb eséllyel szaporodnak, az utódaik
- vagy utódaik egy része - öröklik a tulajdonságait és ők is nagyobb eséllyel maradnak életben, szaporodnak, így előbb utóbb ez a tulajdonság egyre elterjedtebb lesz az adott populációban.
Adott például egy tó. Állóvíz, békében élnek benne a halak. A tó egyik lakója, egy békés, növényevő halfaj. Természetes ellensége nincs, a populáció létszámát csak az élelem mennyisége szabályozza.
Ebben a környezetben mindegy, hogy a halnak mekkora az uszonya, és milyen gyorsan tud úszni, hiszen nem kell menekülnie ragadozók elől. Lesznek példányok, akik - mivel a DNS rendkívül összetett így soha nem tökéletes, soha nem 50% anya 50% apa állat az utód - teljesen váratlan génhiba folytán nagyobb vagy kisebb uszonyokkal jönnek világra. Mint ahogy az embernél is van, hogy az anyuka lába 37 az apukái 42 és a fiúé 45. Ebben a közegben a halaknak mindegy, a nagyobb uszonyú állat túlélési esélyeit nem befolyásolja az, hogy nagyobb az uszonya, ugyan olyan számban fognak szaporodni a nagyobb uszonnyal rendelkező példányok, mint az átlagos vagy kisebb uszonnyal rendelkezők, így a populáció átlagos uszonymérete nem fog növekedni.
Viszont ha ebbe a csendes tóba beleengedünk egy ragadozó halat, ami történetesen pont az előbb említett békés, növényevő hallal táplálkozik, ebben az esetben a nagyobb uszony már előnyt fog jelenteni a túlélés szempontjából! Nagyobb eséllyel maradnak életben azok a példányok akiknek uszonyuk nagyobb, és így gyorsabban tudnak menekülni. Ha nagyobb eséllyel maradnak életben, nagyobb eséllyel is szaporodnak. Előbb utóbb a nagyobb uszonyméret lesz az elterjedt, ez lesz az átlagos néhány generáción belül, mert a kisebb, vagy átlagos uszonyméretű halakat minden támadás esetén jóval könnyebben kapja el a ragadozó, így kevesebb ideig élnek, kevesebb utódot is nemzenek, kevesebb utódnak adják tovább génjeiket.
A fent említett példába helyettesítsük be a jégkorszakot, hogy könnyebben megértsük Dr. Henningsent:
A példában a vizsgált faj/populáció a tóban élő növényevő halfaj.
Most legyen az ember.
A példában a változást kiváltó ok a ragadozó élővilágba kerülése.
Most legyen a jégkorszak.
Dr. Henningsen elmélete szerint, a jégkorszak alatt a sarkok felől az Egyenlítő felé jóval beljebb húzódó jégtakaró és fagy hatására sokkal zordabb, hidegebb környezet alakult ki Európában. Ez történelmi tény. A zordabb Európában a leleményesség, és a találékonyság képessége vált a túlélés kulcsává: minél leleményesebb, találékonyabb volt valaki, annál nagyobb eséllyel maradt életben.
A találékonyságra, mint a viszonylag hirtelen - evolúciós szempontból a jégkorszak gyorsan következett be - bekövetkező, negatív természeti változás esetén a túlélés egyik fő tulajdonságára bizonyíték a Neander-völgyi ember kihalása.
A Neander-völgyi ember fizikailag erősebb, ám kisebb agyal, nyilvánvalóan kisebb értelmi képességekkel rendelkezett, és a jégkorszak alatt pusztult ki Európából.
Dr. Henningsen ezt a tényt bizonyítéknak tekintette az - amúgy is logikus - gondolatra, miszerint a jégkorszak, a zordabb körülmények között a leleményesebbek fognak nagyobb arányban életben maradni, azok akiknek jól vág az eszük.
Az evolúciós szempontból viszonylag gyorsan, néhány generáció alatt beköszöntő jégkorszak fagyos pusztasággá változtatta Európát, és lemorzsolta azokat az embereket, akik nem voltak elég találékonyak ahhoz, hogy a sokkal zordabb környezetben is képesek legyenek túlélni.
Az jégkorszak kori európai emberek hirtelen voltak beledobva a mélyvízibe.
Ez lemorzsolta a kevésbé találékony, leleményes embereket.
Ugyan ez Afrikában, Ázsiában, és Amerikában nem ment végbe Dr. Henningsens szerint!
A nagy különbséget a Földközi tenger jelentette.
Míg Afrika, Amerika, Ázsia lakói a sarkok felől előretörő fagy és jég ellen viszonylag egyszerűen az egyenlítő felé vándoroltak, ahogy azt az élővilág többi tagja is tette, tehát követték a meleget, ahogy az elejtendő zsákmányállatok északabra vándoroltak a dúsabb legelők felé - Középafrikában pl ezekben az időkben virágzott az élet - úgy a korabeli emberek is velük együtt vándoroltak.
Egyedül az európai ember került bajba, mivel lényegében beragadt Európában.
Az európai rassz volt az egyetlen, ami a jégkorszak problémáit nem tudta úgy megoldani mint a többi emberrassz, vagyis egyszerűen az állatvilággal együtt az egyenlítőhöz közelebb húzódva, dús legelőjű, sok zsákmányállattal és növényzettel rendelkező élettérben "könnyedén" átvészelni a jégkorszakot, hiszen útját állta, be volt ékelve Európa és az egyenlítői kellemes klíma közé a Földközi tenger. Az európai rassznak kellett egyedül viszonylag hirtelen kialakult, fagyos talajú, kopár, zord, kietlen élettérben túlélnie.
Dr. Henningsen szerint ez az oka az európai leleményességnek, ekkor az európai rasszról lerostálódtak a kevésbé leleményes, találékony egyedek, és a talpraesett, leleményesebb, éles elméjűbb egyedek nagyobb számban élték túl, nagyobb számban szaporodtak, adták át génjeiket, és vele együtt többnyire gondolkodás, találékonyságbéli "tehetségüket" is utódaiknak!
Az elméletet tovább erősíti hogy azt is megmagyarázza miért éppen a jégkorszak után indult el az emberi tudományos fejlődés!
A jégkorszak elmúlásával a jégkorszak előtt több tízezer éven át kőkorszakban élő emberiség hirtelen fejlődésnek indult, és pár ezer év alatt ontotta magából a találmányokat!
Összegezve tehát, Dr. Henningsen elmélete megmagyarázza miért is történt úgy, hogy az európaiak, bár jóval kevesebben voltak mint a világ más kontinenseinek lakossága, mégis sokkal nagyobb technológiai fejlettséget hoztak létre. Mivel az európai rassz sokkal jobban ki volt téve a jégkorszak hatásainak, - mivel minden más rasszal ellentétben nem tudott az egyenlítői éghajlat közelébe húzódni, és úgy viszonylag könnyen túlvészelni a jégkorszakot - sokkal zordabb körülmények között kellett túlélniük, sokkal inkább a leleményesség és a találékonyság volt az, amire szükségük volt - lásd a fizikailag erősebb de mentálisan gyengébb Neandervölgyit a jégkorszak irtotta ki - így az európai rasszban a természetes szelekció hatására sokkal inkább a leleményességet és találékonyságot elősegítő gének szelektálódtak, rostálódtak ki, így ez a rassz találékonyabb, éles eszűbb lett a többinél.
Ahogy azt is megmagyarázza, az emberiség miért éppen a jégkorszak utáni pár ezer évben kezdte el tudományos fejlődését, mikor már előtte 30 000 évvel is ugyan úgy a Homo sapiens sapiens népesítette be a bolygót!
Dr. Henningsen munkája az elfogulatlan olvasó számára végig logikus, tényekre alapul - és nem szelektíven összeválogatott, csak alátámasztó tényekre alapul vevő tényekre, mint egyes elfogadottabb elméletek - és teljesen elfogadható magyarázatot ad és teljesen összefüggésben van az emberiség történelmének alakulásával.
Dr. Ulrik Henningsen munkáját először 1909-ben publikálták. A második világháborúban a szélsőjobboldali Quisling kormány és a nácik érdeklődtek a hasonló kutatások iránt, ugyanakkor Dr. Henningsen munkáját mellőzték, mivel nem volt összeegyeztethető a nácik jóval tudománytalanabb, egykori nagy árja faj létezését hangsúlyozó elméletével, és az európaiak szellemi teljesítményét egy véletlen folyamatként írja le, ráadásul "csak" értelmi képességbeli, - összefüggések megértése, problémák gyorsabb megoldása, összetettebb feladatok kitalálása, etc - felsőbbséget bizonyít.
Ezt az oldalt kizárólag ennek az elméletnek a megismertetésére hoztam létre, a cikk szabadon másolható, terjeszthető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése